- Alice… hát te? – kérdeztem elkerekedett szemmel. Noha ez a kérdés nem is kérdés volt. Mi az hogy hát te? Ő a barátnőm, és az az ember aki megvigasztal ha baj van, és így fogadom? Valami baj van velem…nagy baj.
-Hát én? Hát én itt vagyok. Hol a csudában voltál? Halálra izgultam magam miattad, tehát ha megkérhetlek ilyet többet ne tegyél! Most pedig meséld el, hogy hol voltál ilyen sokáig nélkülem! És mi ez a férfi felsőrész rajtad?
- Jacob jött el értem, mert készen van a kocsim, és nem akarta ingyen odaadni.. és én meg…elmentem. De aztán kiderült, hogy Jacob becsapott…és csak kihasznált. Kiszálltam a kocsiból, neki meg megmondtam, hogy menjen el, mert apu elmegy az autómért, és ki is fogja fizetni azt. Szakadó esőben sétáltam pár métert…de aztán Edward megint az eszembe jutott, és…rosszul lettem, vagyis…bőgtem mint egy óvodás, akinek egy másik gyerek elvette a játékát. Akkor aztán egy fiú…felsegített, és bevitt a kocsijába. Aztán…ott beszélgettünk, és…aztán hazahozott.
- Neked tetszik ez a fiú, ugye? –halvány mosoly ült ki Alice arcára.
- Hát…nem olyan rossz..sőt, és azok a szemek, a keze, az ajkai… és a parfümje is isteni
Alice szemei az arcomat fürkészték. Lehet, hogy elpirultam? Vagy valami ráragadt az arcomra? Mit néz rajtam? Mit mondtam, amit nem kellett volna…?
-Szóval az ajkai…hm…értem én. De akkor áruld el a nevét is kérlek..
- Óh, nem kell rögtön rosszra gondolni…-mentegetőztem de magam sem tudtam miért, hiszen ez egyértelmű.
- Én nem gondoltam semmi rosszra…sőt örülök neki, hogy elfelejted a bátyámat, vagyis…próbálod elfelejteni. De a neve…?
- A neve Edward. És, nagyon hasonlít az első Edwardomra…talán ez fogott meg benne, vagy nem tudom. De azt hiszem, mi ketten nem fogunk összejönni, mivel az én szívem még…legalább félig foglalt, és szerintem az övé is. Olyan jól néz ki, hogy az összes lány odavan érte, majd pont én kellek neki. Vicces lenne. –mormoltam.
- Azon nem gondolkodtál még el, kedves Bells, hogy ha nem tetszenél neki, akkor nem smárolt volna le? – húzogatta a szemöldökét a barátnőm.
Ez valóban igaz. De lehet, hogy pont ugyanilyen cipőben jár mint én. Azaz ő is a szerelme hangját akarja hallani, ezért szabályokat hág át. Egy csók nem lehet magyarázat. Én sem szeretem Jacobot…mint a szerelmemet, barátként persze, imádom –noha most már ez is megfontolandó-, és mégis megcsókoltam. Azt hiszem, Alice téved…
-Nem hiszem, hogy most igazad lenne. Egy csók semmit sem bizonyít. Tudod…én is
megcsókoltam Jacobot…de mégsem szeretem.
- Azért gondolkozz el rajta. De ugye abba a suliba jár, ahová te is?
- Igen, azt mondta, és azt is, hogy abba az osztályba tették át, ahová én is járok…
- Ez igazán nagyszerű! Ugyanis, most be kell jelentenem valamit! –mosolygott Alice, és szemei ragyogtam az örömtől – Újra Forksban fogok élni, és újra ebbe a gimibe fogok járni, és így be tudod majd mutatni az új Edwardodat.
- Ez remek! – sikítottam el magam.
- Bella, szivem, valami baj van? –szólt apu odalentről.
- Áh, semmi csak egy pók van a szobámban, de már megöltem…bocsi apu! – vigyorodtam el. – Szóval ez nagyszerű! Akkor, mi lenne, ha hivatalosan is hazajönnél? Úgy értem…bekopogtatnál az ajtón, én beengednélek, és megkérném aput, hogy nálunk lakhass. Na, mit szólsz? Légyszi-légyszi… -kérleltem.
Alice hirtelen a nyakamba ugrott. Új a parfümje, állapítottam meg.
-Tehát ez egy igen! Remek. Akkor mért nem jössz most? És így, már este is hivatalosan itt tudnál aludni, anélkül, hogy félnünk kéne, hogy apu mikor nyit be…nem mintha benyitna, de..
A telefon megszólalt. Szerencse, hogy még Billytől kaptam karácsonyra egyet a szobámba, így nem kellett levágtatnom az alsó szintre, ahhoz, hogy beszélni tudjak azzal a személlyel, aki a vonal túlsó felén beszél.
-Igen, tessék? – kezdtem.
- Szia Bella. Jacob vagyok…csak..
- Bocsi Jacob, de ehhez most nincs kedvem és meg kell mondanom türelmem sem. Ami történt megtörtént. Nem kell bocsánatot kérned, mert elismerem nem csak te voltál a hibás, de sajnos…ez nekem túl sok. Az, hogy átvertél, illetve „nem szegted meg az ígéreted” nekem nem ér valami sokat, mivel így engem támadtál hátba. Ha elismered, ha nem.
- Oké, megértelek. Csak szerettem volna tudni, hogy hazaértél e épségben, mert ha nem..
- Mert ha nem, akkor mi lett volna? Nem történt volna semmi, max. az, hogy én már nem léteznék. De…figyelj. Fejezzük ezt be. Megmondtam, hogy majd apu elmegy a kocsiért, és ne aggódj, kapsz érte pénzt is. Sajnálom, de ettől kedvesebben nem tudok hozzád perpill szólni. Majd máskor beszélünk, most dolgom van! Szia Jacob.
- Oké. Ne haragudj…szia Bells és szeretlek.
- Ez a vonat azt hiszem elment Jacob…- ezzel letettem a telefont. Feldúlt voltam. Hogy lehet valaki ennyire…ennyire bátor? Nem, semmiképp sem. Ez már nem bátorság. Inkább pofátlanság. De már megint őt okolom…! Hogyne őt okolnám, amikor tudott Edward tervéről. Ha elmondja nekem, talán Edward mindig itt lenne mellettem, talán a szívem még egyben lenne. És ha nem, akkor az is az én hibám lenne, mert megpróbáltam volna megakadályozni, hogy elmenjen a szerelmem, de ha elhagyott volna, még ennek ellenére is, akkor tudnám 100%-osan, hogy bennem van a hiba. De így, hogy esélyem sem volt, hogy megmentsem a kapcsolatunkat…
- Ugye tudod, hogy néha elég utálatos vagy Jacobbal szemben…-szólalt meg Alice, kizökkentve a gondolataimból. – Nem ő tehet róla, hogy Edward elment. Akármennyire is szeretnéd az ő nyakába varrni…ez nem fog menni, mivel ő tényleg jót akart…vagyis..
-Vagyis semmit sem tudsz! A kocsiba mindent elmondott. Elmondta, hogy örül neki, hogy elment Edward, mert állítólag így egy új kapu nyílt ki előtte. Ha az a kapu valaha ki is nyílt, akkor rég bezárult. Ha nem lennék vele ilyen…mogorva, és elutasító, akkor azt hinné, hogy van esélye, de én nem adok neki. És azt sem szeretném, ha még egy kis szikra is kigyulladna. Jobb ha megutál. Tudom, nem az ő hibája…vagyis nem csak az ő hibája, de nem tud már érdekelni. Becsapott. Cserben hagyott…átvágott…
- Ne is folytasd. Most te vagy a megbántott nőszemély, akit átvágott kettő ellentétes nemű személy. Valóban nem jó dolog…de nem félsz, hogy elveszted a barátaidat? Amióta elment Edward, olyan…fura vagy… akadékoskodó, agresszív…és szomorú…persze…tudom hogy hiányzik., de ezt nem ártatlan emberekkel kéne …
- Tudom. De…most álmos vagyok. Holnapra ki kéne magam pihennem. Elmegyek tusolni, meg bedobom Edward felsőjét a gépbe, hogy holnapra tiszta legyen. Addig mondjuk hivatalosan is megérkezhetnél…apuval úgy is szeretsz beszélgetni – kacsintottam rá.
- Oké..akkor megyek, vagyis jövök..
- Várj még. Hogy-hogy visszajössz? A nagy örömben ezt el felejtettem megkérdezni..
- Esme azt mondta, hogy biztos jót tenne neked, ha maradnék erre a tanévre. Én pedig örömmel maradok, ha lehet. Ezenkívül…lehet hogy Jasper is vissza fog jönni. Mindjárt elpirulok – viccelt.- De menj már fürödni. Holnap szépnek, kipihentnek kell lenned, mint mondtad. Jó benyomást kell keltened …
- De…- ellenkeztem, és meglöktem egy picikét a karját.
- Semmi agresszivitás. Sipirc mosakodni, én meg sipirc le, és be az ajtón. –ezzel kiugrott az ablakon, és pár másodperc mulva hallottam, ahogy valaki finoman kopog az ajtón. Kisiettem a szobámból, és lekiáltottam apunak.
- Kinyitnád? Éppen fürödni készülök.. Ha Jacob az, akkor mond meg neki, hogy nem akarok vele beszélni, ha meg valaki más, aki engem keres, akkor ültesd le, és mondd neki, hogy max. 5 perc és lent vagyok. Ugye megteszed apa?
- Persze. Megyek… -hallottam ahogy az ajtó kinyílt (nyikorog…többször mondtam már apának, hogy olajozza meg, de ő Jacobra akarta bízni a dolgot.) – Héj, Alice! Hát te? Úgy értem, de örülök, hogy látlak. Gyere be. Bella éppen fürdik, de neked azt hiszem nagyon fog örülni. Hogy, hogy itt vagy, és nem a családoddal?
Alice besétált a nappaliba, aztán egy puszit nyomott apu arcára, és elkezdte a meséjét, miszerint Esme vett neki egy házat Forksban, de még nincs olyan állapotban, hogy be lehessen költözni. De a forksi gimibe fog járni, ezért döntött úgy, meglátogatja Bellát, és jobb kedvre deríti. Amikor végzett a mesével bátran jöttem le a lépcsőn „mit sem sejtek” arcot vágva.
-Hát én? Hát én itt vagyok. Hol a csudában voltál? Halálra izgultam magam miattad, tehát ha megkérhetlek ilyet többet ne tegyél! Most pedig meséld el, hogy hol voltál ilyen sokáig nélkülem! És mi ez a férfi felsőrész rajtad?
- Jacob jött el értem, mert készen van a kocsim, és nem akarta ingyen odaadni.. és én meg…elmentem. De aztán kiderült, hogy Jacob becsapott…és csak kihasznált. Kiszálltam a kocsiból, neki meg megmondtam, hogy menjen el, mert apu elmegy az autómért, és ki is fogja fizetni azt. Szakadó esőben sétáltam pár métert…de aztán Edward megint az eszembe jutott, és…rosszul lettem, vagyis…bőgtem mint egy óvodás, akinek egy másik gyerek elvette a játékát. Akkor aztán egy fiú…felsegített, és bevitt a kocsijába. Aztán…ott beszélgettünk, és…aztán hazahozott.
- Neked tetszik ez a fiú, ugye? –halvány mosoly ült ki Alice arcára.
- Hát…nem olyan rossz..sőt, és azok a szemek, a keze, az ajkai… és a parfümje is isteni
Alice szemei az arcomat fürkészték. Lehet, hogy elpirultam? Vagy valami ráragadt az arcomra? Mit néz rajtam? Mit mondtam, amit nem kellett volna…?
-Szóval az ajkai…hm…értem én. De akkor áruld el a nevét is kérlek..
- Óh, nem kell rögtön rosszra gondolni…-mentegetőztem de magam sem tudtam miért, hiszen ez egyértelmű.
- Én nem gondoltam semmi rosszra…sőt örülök neki, hogy elfelejted a bátyámat, vagyis…próbálod elfelejteni. De a neve…?
- A neve Edward. És, nagyon hasonlít az első Edwardomra…talán ez fogott meg benne, vagy nem tudom. De azt hiszem, mi ketten nem fogunk összejönni, mivel az én szívem még…legalább félig foglalt, és szerintem az övé is. Olyan jól néz ki, hogy az összes lány odavan érte, majd pont én kellek neki. Vicces lenne. –mormoltam.
- Azon nem gondolkodtál még el, kedves Bells, hogy ha nem tetszenél neki, akkor nem smárolt volna le? – húzogatta a szemöldökét a barátnőm.
Ez valóban igaz. De lehet, hogy pont ugyanilyen cipőben jár mint én. Azaz ő is a szerelme hangját akarja hallani, ezért szabályokat hág át. Egy csók nem lehet magyarázat. Én sem szeretem Jacobot…mint a szerelmemet, barátként persze, imádom –noha most már ez is megfontolandó-, és mégis megcsókoltam. Azt hiszem, Alice téved…
-Nem hiszem, hogy most igazad lenne. Egy csók semmit sem bizonyít. Tudod…én is
megcsókoltam Jacobot…de mégsem szeretem.
- Azért gondolkozz el rajta. De ugye abba a suliba jár, ahová te is?
- Igen, azt mondta, és azt is, hogy abba az osztályba tették át, ahová én is járok…
- Ez igazán nagyszerű! Ugyanis, most be kell jelentenem valamit! –mosolygott Alice, és szemei ragyogtam az örömtől – Újra Forksban fogok élni, és újra ebbe a gimibe fogok járni, és így be tudod majd mutatni az új Edwardodat.
- Ez remek! – sikítottam el magam.
- Bella, szivem, valami baj van? –szólt apu odalentről.
- Áh, semmi csak egy pók van a szobámban, de már megöltem…bocsi apu! – vigyorodtam el. – Szóval ez nagyszerű! Akkor, mi lenne, ha hivatalosan is hazajönnél? Úgy értem…bekopogtatnál az ajtón, én beengednélek, és megkérném aput, hogy nálunk lakhass. Na, mit szólsz? Légyszi-légyszi… -kérleltem.
Alice hirtelen a nyakamba ugrott. Új a parfümje, állapítottam meg.
-Tehát ez egy igen! Remek. Akkor mért nem jössz most? És így, már este is hivatalosan itt tudnál aludni, anélkül, hogy félnünk kéne, hogy apu mikor nyit be…nem mintha benyitna, de..
A telefon megszólalt. Szerencse, hogy még Billytől kaptam karácsonyra egyet a szobámba, így nem kellett levágtatnom az alsó szintre, ahhoz, hogy beszélni tudjak azzal a személlyel, aki a vonal túlsó felén beszél.
-Igen, tessék? – kezdtem.
- Szia Bella. Jacob vagyok…csak..
- Bocsi Jacob, de ehhez most nincs kedvem és meg kell mondanom türelmem sem. Ami történt megtörtént. Nem kell bocsánatot kérned, mert elismerem nem csak te voltál a hibás, de sajnos…ez nekem túl sok. Az, hogy átvertél, illetve „nem szegted meg az ígéreted” nekem nem ér valami sokat, mivel így engem támadtál hátba. Ha elismered, ha nem.
- Oké, megértelek. Csak szerettem volna tudni, hogy hazaértél e épségben, mert ha nem..
- Mert ha nem, akkor mi lett volna? Nem történt volna semmi, max. az, hogy én már nem léteznék. De…figyelj. Fejezzük ezt be. Megmondtam, hogy majd apu elmegy a kocsiért, és ne aggódj, kapsz érte pénzt is. Sajnálom, de ettől kedvesebben nem tudok hozzád perpill szólni. Majd máskor beszélünk, most dolgom van! Szia Jacob.
- Oké. Ne haragudj…szia Bells és szeretlek.
- Ez a vonat azt hiszem elment Jacob…- ezzel letettem a telefont. Feldúlt voltam. Hogy lehet valaki ennyire…ennyire bátor? Nem, semmiképp sem. Ez már nem bátorság. Inkább pofátlanság. De már megint őt okolom…! Hogyne őt okolnám, amikor tudott Edward tervéről. Ha elmondja nekem, talán Edward mindig itt lenne mellettem, talán a szívem még egyben lenne. És ha nem, akkor az is az én hibám lenne, mert megpróbáltam volna megakadályozni, hogy elmenjen a szerelmem, de ha elhagyott volna, még ennek ellenére is, akkor tudnám 100%-osan, hogy bennem van a hiba. De így, hogy esélyem sem volt, hogy megmentsem a kapcsolatunkat…
- Ugye tudod, hogy néha elég utálatos vagy Jacobbal szemben…-szólalt meg Alice, kizökkentve a gondolataimból. – Nem ő tehet róla, hogy Edward elment. Akármennyire is szeretnéd az ő nyakába varrni…ez nem fog menni, mivel ő tényleg jót akart…vagyis..
-Vagyis semmit sem tudsz! A kocsiba mindent elmondott. Elmondta, hogy örül neki, hogy elment Edward, mert állítólag így egy új kapu nyílt ki előtte. Ha az a kapu valaha ki is nyílt, akkor rég bezárult. Ha nem lennék vele ilyen…mogorva, és elutasító, akkor azt hinné, hogy van esélye, de én nem adok neki. És azt sem szeretném, ha még egy kis szikra is kigyulladna. Jobb ha megutál. Tudom, nem az ő hibája…vagyis nem csak az ő hibája, de nem tud már érdekelni. Becsapott. Cserben hagyott…átvágott…
- Ne is folytasd. Most te vagy a megbántott nőszemély, akit átvágott kettő ellentétes nemű személy. Valóban nem jó dolog…de nem félsz, hogy elveszted a barátaidat? Amióta elment Edward, olyan…fura vagy… akadékoskodó, agresszív…és szomorú…persze…tudom hogy hiányzik., de ezt nem ártatlan emberekkel kéne …
- Tudom. De…most álmos vagyok. Holnapra ki kéne magam pihennem. Elmegyek tusolni, meg bedobom Edward felsőjét a gépbe, hogy holnapra tiszta legyen. Addig mondjuk hivatalosan is megérkezhetnél…apuval úgy is szeretsz beszélgetni – kacsintottam rá.
- Oké..akkor megyek, vagyis jövök..
- Várj még. Hogy-hogy visszajössz? A nagy örömben ezt el felejtettem megkérdezni..
- Esme azt mondta, hogy biztos jót tenne neked, ha maradnék erre a tanévre. Én pedig örömmel maradok, ha lehet. Ezenkívül…lehet hogy Jasper is vissza fog jönni. Mindjárt elpirulok – viccelt.- De menj már fürödni. Holnap szépnek, kipihentnek kell lenned, mint mondtad. Jó benyomást kell keltened …
- De…- ellenkeztem, és meglöktem egy picikét a karját.
- Semmi agresszivitás. Sipirc mosakodni, én meg sipirc le, és be az ajtón. –ezzel kiugrott az ablakon, és pár másodperc mulva hallottam, ahogy valaki finoman kopog az ajtón. Kisiettem a szobámból, és lekiáltottam apunak.
- Kinyitnád? Éppen fürödni készülök.. Ha Jacob az, akkor mond meg neki, hogy nem akarok vele beszélni, ha meg valaki más, aki engem keres, akkor ültesd le, és mondd neki, hogy max. 5 perc és lent vagyok. Ugye megteszed apa?
- Persze. Megyek… -hallottam ahogy az ajtó kinyílt (nyikorog…többször mondtam már apának, hogy olajozza meg, de ő Jacobra akarta bízni a dolgot.) – Héj, Alice! Hát te? Úgy értem, de örülök, hogy látlak. Gyere be. Bella éppen fürdik, de neked azt hiszem nagyon fog örülni. Hogy, hogy itt vagy, és nem a családoddal?
Alice besétált a nappaliba, aztán egy puszit nyomott apu arcára, és elkezdte a meséjét, miszerint Esme vett neki egy házat Forksban, de még nincs olyan állapotban, hogy be lehessen költözni. De a forksi gimibe fog járni, ezért döntött úgy, meglátogatja Bellát, és jobb kedvre deríti. Amikor végzett a mesével bátran jöttem le a lépcsőn „mit sem sejtek” arcot vágva.
De jó Alice forever. Legalább ő nem ment el... De akkor is tök rossz, hogy Edward1 elment. :(
VálaszTörlés